Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tiszta profilú imbecilliseket nevelő bázisintézmények létrejötte a 60-as évek végén

Az egykori imbecilliseket nevelő tisztaprofilú megyei bázisintézmények létrejöttéről és szerepükről, saját emlékek alapján

         Azért jegyzem le ezeket a gondolatokat, amik természetesen sokkal pontosabban és szakszerűbben megtalálhatóak Hatos Gyula tanár úr munkáiban, vagy Gordosné Dr szabó Anna gyógypedagógiai történeti könyveiben, mert koromnál fogva egyre inkább megkeresnek a fiatal gyógypedagógusok, hogy mondjam el, a száraz tények mellett, én hogyan emlékszem ezekre a „hősi időkre”.

         Saját emlékeim persze az idő távlataiban halványulhattak, pontosságuk is megkophatott. Ráadásul a kezdetek még az én pályakezdésem előttre nyúlnak vissza. Nagy előnyöm ebben az, hogy nagyon fiatal, még egykori gyógypedagógus jelölt koromban a „hónom alá nyúlt”, segített, és megpróbált „igazi gyógypedagógust faragni belőlem” egykori igazgatóm, Williger József a Budapest Raktár utcai kisegítő iskola igazgatója. Jó forrás volt első szakmai lépéseimbe bevezető osztálytanítóm, aki mellett gyermekfelügyelő, majd napközis nevelő voltam, Sziklai Béláné a felejthetetlen Cinka.

         Jóska bácsi a klasszikus gyógypedagógiai igazgatók közé tartozott, és nagyon szeretett utazni. Időnként nyakába vette az országot és vonatra szállva

bejárta az akkor működő GYP. intézmények jó részét. Csodálatos dolog volt, hogy valamiért engem választott útitársként, és beszélgető partnerként, és magával vitt. Szinte mindenkivel személyesen találkozhattam, akik akkor a gyógypedagógia igazi „nagyjai” voltak.

         „Majd, ha egyszer híres igazgató leszel…” –mondogatta. Én meg nagyon szégyelltem magam. Én igazgató? Ráadásul híres? Tizenhét éves voltam akkor, egy szakmunkás végzettséggel. Nagyon messze voltam ettől. Végül felében igaza lett, hisz közel negyed századon át intézményeket vezethettem, de addig sok idő eltelt. Talán egyszer ezt bővebben leírom, de ehhez több idő és több száz oldal terjedelem szükséges…

         Nem akarok elkalandozni a témától. Tehát a forrásaim főként az emlékezet, az akkor frissen hallottak, és amit ehhez hozzá gyűjtöttem tanulmányaimból és például Sipos Kálmán kedves rumi kollégám szakdolgozatából. Emlékezetembe idéztem Sziklai Béla tanár úr nem sokkal halála előtt írt négy és fél oldalas levelét is, amit sajnos nem találok, nem tudom hova tűnt. Pedig létezett.

         Tehát kedves ifjú kollégák! Én így tudom:

         A két világháború között működő gyógypedagógiai intézményekről most nem szeretnék szólni. A háború végén az országban óriási káosz volt. Számos árva gyerek kóborolt az országban, nem kevesen kisebb, nagyobb csoportokba szerveződve és próbáltak túlélni. Jól szemlélteti ezt a „Valahol Európában” c. film is. A fogyatékkal élő gyerekek még nehezebb helyzetben voltak. Nagyon sok volt az árva, a kötődések nélküli. Sajnos az életösztön valamilyen borzalmas formája a családba született fogyatékosok egy részét is a családon kívülre, az utcára juttatta. Sziklai Béla bácsi mesélte, hogy az első Rumi gyerekeket az árok szélén, vagy a kukoricásban találta (ilyen volt például Gizike és Kende is).

         Nélkülözhetetlenül szükség volt megfelelő rendszer megszervezésére. Ha jól értettem az akkori időszakról szóló beszámolókat, Bárczi Gusztáv kezdeményezésére és az Ő országgyűlési képviselői tekintélyére támaszkodva a szakma lelkiismeretes egykori művelői, és akiket erre rá lehetett venni, elkezdték újra szervezni az országos gyógypedagógiai hálózatot.

         A volt néhány intézmény mellé, az elhagyott és többnyire erősen leromlott állagú, más célra akkor nehezen használható kastélyokat próbálték alkalmassá tenni gyógypedagógiai intézmény céljára.

         Részben helyben, önállóan fogtak ennek neki a „nagy elődök” és már konkrét céllal keresték meg a Minisztériumot és Bárczit, részben egy idő után, az akkor nagyon fiatal Sziklai Béla kapott utasítást, mint a Vallás és Közoktatási Minisztérium ijú titánja, hogy keressen arra alkalmas intézményeket, és indítsa ott be a gyógypedagógiai munkát. Többnyire nem találtak gyógypedagógusokat, így a helyi tanítókat próbálták meg rávenni erre a munkára, munka melletti képzéssel. Például így lett gyógypedagógus Révai György, Szucsák Elemér és még sokan mások.

         Kicsit nagyobb lépésben próbálok tovább haladni, mert az értelmileg akadályozottakat nevelők intézményét igyekeztem megcélozni.

         A fogyatékosság szerinti szelekció kezdetben is cél volt, de nem működött tökéletesen. Még én is találkoztam siket tanulókkal, akik az értelmi sérültekkel együtt kezdtek tanulni. Később tanulók „cseréjével” megyénként legalább egy, de a nagyobb megyékben két, három intézmény is létrejött. A legtöbb intézmény az értelmileg sérültek számára jött létre. Ez természetes, hiszen ők alkották a fogyatékosok jelentős hányadát, és ők voltak legkevésbé képesek a spontán integrációra (amit akkor még nem így hívtak).

         Ezekben az intézményekben az enyhébb (akkor debilis) és a súlyosabb (akkor imbecillis) gyermekek együtt éltek és többnyire együtt is tanultak, bár már az első pillanatoktól volt törekvés arra, hogy a súlyosabb és a kevésbé súlyos tanulókat legalább külön csoportokba neveljék. Az oktatás programja a kísérleti tanterv és utasítás, illetve a gyógypedagógiai Rendtartás voltak.

         Gyakorlatban, a legtöbb intézményben a társadalomba való beilleszkedés segítése érdekében hasznos munkát is végeztettek a tanulókkal. A filozófiai alap az volt, hogy kikerülve az intézményekből ezek a fiatalok, ha képesek lesznek rá, biztos, hogy legfeljebb egyszerű fizikai munkából fognak megélni.

         Most itt nem kívánok belemenni a részletekbe, hiszen a cél a tiszta profilú intézmények kialakulásának szemléltetése.

         Már viszonylag hamar kiderült, hogy másra van szüksége a főként tanulási zavarral küszködő (természetesen az egész személyiségében érintett, de ezen a területen dominánsan érintett) gyermekeknek és másra van szüksége a sokkal súlyosabban, az értelmi képességek súlyos diszfunkciójában szenvedőknek. Akkor egy bizonyos szint alatt „képezhetetlennek” minősítették a gyerekeket, és a képezhetetlenek az egészségügy kompetenciájába tartoztak, sajnos alig kaptak fejlesztést, főként a biológiai funkciók fenntartása volt a cél.

         Mivel megyénként már több értelmi sérülteket ellátó intézmény működött (akkor még szinte csak bentlakásos rendszerben), lehetőség adódott a súlyosabban sérültek és a kevésbé súlyosak, akkori meghatározás szerint a debilisek és az imbecillisek elkülönített nevelésére.

         Hatos Gyula tanár úr volt a kezdeményező, és ő próbálta meg a kezdeti szakmai alapok kidolgozását is. Erre vállalkozó kollégákkal kísérleti programot dolgoztak ki. A közös alsó és középső szakasz után a felső szakaszban két részre bontották az imbecillis tanulókat. Nem osztályok, hanem csoportok jelezték az évfolyamot, többnyire a lehetőségek szerint nem szoros kötöttségben az iskolatípusban. Minden tanuló a praktikus ismeretek mellett megkapta az úgynevezett „kultúrtechnikák” az írás, olvasás, számolás alapjait. Az ötödik csoport befejezése után ketté lehetett választani a csoportokat. A kultúrtechnikák elsajátítására képes tanulók az „A” tagozatba kerültek, az erre képteleneket nem gyötörték tovább ezzel, ők a „B” tagozatban inkább praktikus ismerteteket tanultak.

         Mint említettem a megyékben több intézmény is létrejött. Ezekből megyénként egyet kijelöltek, és fokozatosan, vagy volt, ahol ezt a fokozatosságot is kihagyva, tiszta profilú imbecilliseket nevelő intézmények lettek.

Ezek megyénként felsorolva:

Budapesten a Csalogány utcai és a Diószegi Sámuel utcai intézmény

Baranya megyében: Pécsvárad

Bács Kiskun megyében Kecskeméten egy intézmény

Békés megyében: Békéstarhos

Borsod-Abaúj-Zemplén megyében: Girincs

Csongrád megyében: Hódmezővásárhely

Győr –Sopron megyében:Győr

Fejér megyében: Martonvásár

Hajdú- Biharban: Hajdúnánás

Heves megyében: Eger

Komárom-Esztergom megyében: Kömlőd

Nógrád megyében: Cserhátsurány

Pest megyében Csobánka

Somogy megyében: Somogyvár

Szabolcs-Szatmár megyében: Nagydobos

Szolnok megyében: Tiszaföldvár-Homok

Tolna megyében: Zomba-paradicsompuszta

Vas megyében: Rum

Veszprém megyében: Gic

Zala megyében: Zalaszentgrót

voltak

         El kell mondani azt is, hogy egyes megyei jogú városok nagyon hamar létrehoztak saját intézményeket. Ilyen volt például kiemelten Debrecen, Pécs, Kaposvár és sorra, már a megyeszékhelyek is beléptek a sorba.

         Az intézmények többnyire önálló intézmények voltak, de volt ahol külön szakmai vezetéssel egy működő debiliseket nevelő intézmény mellett jött létre ez az intézmény. Ilyen volt tipikusan Somogyvár és a Hajdu-Bihar megyei dominanciát átvevő Debrecen, de a nagyhírű Homoki intézmény is, illetve néhány intézmény tiszta profilja a későbbiekben erős önállóságú tagozatként maradt meg (például Békéstarhos).

         A tiszta profilú egy-egy megyei intézmények mindegyike bentlakásos intézmény volt. Ennek lényegét hosszan lehetne bemutatni, jelentősége összetett volt, talán egyszer sort kerítek ennek kifejtésére is.

         Főként szülői nyomásra egyre nagyobb igény merült fel bejáró iskolák létrehozására, illetve a kialakított tiszta profil sem maradt meg minden kisegítő iskolát működtető intézményben.

         Leegyszerűsítve így jöttek létre a „tagozatok”. A tagozatokon viszonylag kevesebb gyermek tanult. Főként a megyeszékhelyeken illetve a területi központi szerepet betöltő településeken jöttek létre ilyen formációk.

         Hosszú ideig úgy biztosították a tagozatok szakmai színvonalát, hogy a megyei bentlakásos intézmények, amolyan szakmai központként is és kísérleti szakmai bázisintézményként is működtek.

         Így részben a tagozatok munkáját segítették, részben pedig a Főiskolával alakítottak ki szoros szakmai kapcsolatot, együttműködést.

         Az elmúlt évtizedben nagyon megkeveredett a rendszer. Mivel a volt debilis, ma tanulásban akadályozott tanulók jelentős hányada integrálódott a normál iskolákba, a viszonylag erős, de tanulók nélkül maradt enyhén sérülteket nevelő intézmények, létük érdekében egyre inkább befogadták, az addig nem igazán kívánt súlyosabban sérült gyermekeket. A képezhetetlenség fogalma is szerencsére megszűnt. A súlyosabban fogyatékosokat nevelő iskolák a tőlük elvitt tanulók helyett közülük fogadott be sokakat. Más, eddig nem vállalt profilokat, pszichés alapú sérülteket, autistákat és számos egykor ritka, ma már gyakori kórképű gyermekeket és fiatalokat fogadnak be ezek az intézmények, és igyekeznek számukra megoldásokat nyújtani, de alapvetően életben maradni.

         Így a rendszer bizony kicsit összezavarodott.

         Azt sem titkolhatom, bár állításom elsősorban tapasztalatokon alapul, hogy az egykor annyira jellegzetes imbecillis gyermek tiszta formája teljesen eltűnt a gyakorlatból. Évek óta nem találkoztam ilyennel. Valamikor a foglakoztató iskola ezzel a Hatos tanár úr által pontosan leírt, és az elvártnak megfelelően reagáló tanulóval volt tele. Ma ilyen már nincs. Helyettük érdekes, összetett szimptómák mondhatni végtelen változatosságú véletlenszerű kapcsolódásából kialakult szindrómák jellemzik tanulóinkat.

         A klasszikus Down szindróma is sokkal más megjelenési formákat mutat, a klasszikus alapszimptómákon túl, mint amiket boldog emlékezetű Budai József tanár úr kedves volt régi barátom írt le.

         Minden változik, talán egy kicsit felgyorsulva, talán nehezen követhetően. Kicsit hiányzik az a tudományos háttér is, ami képes lenne ezt a gyors akcelerációt szakmailag követni. (A legkevésbé sem bántani akarom a Főiskola pici tanszékét. Ha tízszer annyian lennének, sem győznék szerintem.)

         Hát ennyit tudok én, nem igazán a tudományos alapossággal megfogalmazott dolgozatommal segíteni azoknak, akiket érdekel, ez a kicsit vázlatos és nagyon szűk keresztmetszetű fogalmazvány ez a pici Gyp. történeti szemelvény.

         Két, három könyvet lehetne leírni erről a témáról. Nem tudom, lesz-e valaha aki egy fejezetnyit megír. Ezer olyan tanulságról nem írtam, aminek ismerete szerintem nélkülözhetetlen lenne az igazi gyógypedagógussá váláshoz.

         A magyar gyógypedagógia több mint száz éves története igazi sikertörténet. Szerintem ebben a világ élén állunk, és szakmánk igazi hungarikum lehetne. Sehol a világon ilyen szemléletben, így rendszerbe szedve nem művelik ezt a kedves tudományt. Sajnos ma már fakul, halványodik. Ki tudja, mikor veszik bele az „egyetemesbe” és veszti el azt a többletet, amit mi tettünk hozzá. Persze, akkor is lesz, csak az már nem ez lesz, és nem tud segíteni olyan célzottan, személyre szabottan és komplex módon, mint a mi tudományunk ez alatt a száz év alatt képes volt megtenni.

 

        

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Cialis Viagra Unterschied Ellfloubs

(Elllack, 2019.10.09 22:44)

Shop Cialis Online Cheap Antibiotics Amoxicillin [url=http://orderviapills.com]viagra[/url] Want To Buy Real Doxycycline Dapoxetina Duloxetina Precio De La Viagra Con Receta

Cialis 5 Mg Online Lessype

(Lessype, 2019.09.06 02:26)

Is Prednisone From Overseas Safe [url=http://cialusa.com]cialis 5 mg[/url] Amoxicillin Muscle Pain Viagra En Comprime

Buy Doxycycline Doxycycline Online Ellfloubs

(Elllack, 2019.09.06 00:50)

Levitra Kaufen Per Uberweisung Vente Baclofen 25mg Suche Viagra Ch [url=http://arealot.com]cheap zoloft without prescription[/url] Comprar Cialis Calidad Phenergan Without A Prescription

Nizoral Keldralay

(Keldralay, 2019.03.11 06:03)

Zithromax And Breastfeeding [url=http://tadalaf20mg.com]cialis prices[/url] Buy Cialis Online Europe Savella