Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mit tehetek? Korai autizmus diagnózis után

Mit tegyek, mit ne tegyek? Korai autizmus diagnózis után.

 

Egy kisfiú szülei fordultak hozzám, mert kisebb magatartási problémák, főként a szülőkhöz való fokozott kötődés miatt szakemberhez fordulva autizmus diagnózist kaptak. A kisfiú még csak 4 éves.

Az első és legfontosabb tanácsom a szülők felé, hogy próbálják meg ugyanúgy, ha lehet még jobban szeretni a kisfiukat. Valójában a diagnózissal nem kell, hogy az érzelmek a viszonyulás megváltozzon. Persze ezt megélni nem könnyű, de igyekezni kell uralni a pillanatnyi indulatokat.

Az egyensúly megbomlása a szülők érzelmeiben sokat ronthat a gyermek állapotán és jövőbeni kilátásaiban is.

A következő lépés, hogy olyan közösséget találjanak a gyereknek, aki befogadja, jó hatással van rá és a gyerek is jól érzi magát ebben a közösségben. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy az autizmus diagnózissal kiemelik a megszokott közösségéből a gyereket, vagy, ha még nem volt ilyen közössége, nem is keresnek neki. A közösség szerepe az autista gyerek személyiségfejlődésében is meghatározó, annak hiánya egy életre meghatározhatja a fejlődés negatív irányát, egy életre szeparálhatja a társadalomból a gyereket. Ne tessenek elfelejteni, a kedves szülő sem él örökké, ráadásul bármennyire is elképzelhetetlen most, bizony bele lehet fáradni, szélsőséges esetben még bele is lehet betegedni egy sérült gyerek, később fiatal nevelésébe, gondozásába!

Fontos, hogy valóban elfogadó közösséget keressenek. Sokan a legközelebbi, gyakran elutasító közösséget próbálják, nem ritkán a jog, illetve a hatóságok erejével a befogadásra kényszeríteni. Tényleg el tetszenek hinni, hogy ilyen eszközökkel valódi empatikus elfogadást lehet kikényszeríteni? Ha ezt gondolja valaki, nagyon téved és saját gyerekét bünteti, miközben megelégedetten gondolja, hogy „kiharcolta”. Egy nagyon mérgező és ártalmas, a gyermekét veszélyeztető közeget harcolt ki, ami egy életre megpecsételi a gyermeke sorsát.

Szerencsére egyre több az a közösség és közeg, ami önkéntes, saját meggyőződéséből elfogadó és a gyermek érdekében, ha nem a legközelebbi a lakhelyhez ez a közeg, akkor is megér egy kis utazást az, hogy reális esélyt adjunk a későbbi társadalmi integrációra. A rossz nem elfogadó közösség komoly, korrigálhatatlan károkat tud okozni és nincs az a jogi eszköz, ami ezt meg tudja változtatni, csak legfeljebb látszólag.

Nagyon fontos, hogy, bár a szeretet nagyon megnehezíti ezt, próbáljon meg a szülő reális képet kialakítani a saját gyerekéről. Könnyen előfordulhat, hogy a gyerek teljesen más módon viselkedik egy közösségben. Saját tapasztalatom szerint legalább annyiszor mutat a közösségben jobb, mint ahányszor rosszabb képet. El kell hinni, hogy a szakember a valóságot tárja a szülő elé. Mi érdeke volna torzítani?

Ha egy szakember nem ajánlja a közösségben maradást, ne harcoljon ellene, mert csak árt a gyereknek, de ne adja fel azt, hogy megfelelő, másik közösséget találjon, amelyik elfogadóbb.

Az elfogadó közösségekért való harc persze átfogó társadalmi kötelesség, de ez a harc, ne akkor kerüljön megvívásra, mikor a saját gyerekünk befogadása, mint konkrét probléma jelentkezik! Előtte, utána és főként a szakemberek között természetesen folyik ez a küzdelem, de valódi meggyőzés helyett erőszak, a törvény ereje, csak látszat eredményeket hoz.

A nevelés során ismétlem a realitások elfogadása mellett mindig állítsunk magunk és a gyermek felé is reális követelményeket! „Követelek tőled, mert tisztellek!” Ismerhetjük ezt a mondást. Eszerint szeressünk!

Bízzunk benne, hogy a felnőtt kor közeledtével egy a társadalmi integrációra alkalmas, fiatal felnőtt lesz a most még problémás gyermekünkből. Erre csak akkor van esélyünk, ha önzésből, vagy félre értelmezett öntudatból nem rontjuk el hibás lépésekkel a kezdeti időszakot.

Ha az állapota olyan gyermekünknek, hogy nem sikerülhet a teljes habilitáció, akkor is higgyük, hogy helye van gyermekünknek a társadalomban és nélküle hiányozna valami ebből a világból.

Sok erőt, toleranciát, önmérsékletet és sok-sok szeretetet kívánok az elkövetkezőkre!