Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Familliáris debilitás

Egy rövid tréfás történetet osztok meg itt az olvasóval. Nem igazán szakmai, még csak tudományos sem, sőt egy egykor gyakran használt, ma már idejét múlt fogalommal való tréfálkozás.

Legidősebb unokám az idén kezdte meg gyógypedagógiai tanulmányait a Győri Egyetem Tanárképző kara Gyógypedagógiai tanszékén. Még ismerkedik a szakmával, bár később részletezett okok miatt nem áll tőle messze az egyébként általa választott gyógypedagógiai szakirány, bár készült volna művészeti területre is, mert gyönyörűen fest és rajzol.A gimnázium mellett el is végzett egy tanfolyamot, ahol számítógépes grafikát tanult. 

Végül mégis a gyógypedagógia lett a választott szakirány. Talán nem árt ott sem a grafikai készség, sem a számítástechnikai ismeret. Éppen első vizsgaidőszakát tölti. Érték már sikerek (ez nála a jeles vizsgát jelenti) és volt már egy kudarc is (ez a négyes és az esetleg gyengébb vizsga nála).

Bár arra számítottam, hogy beleveti magát a Győri éjszakai életbe, egyelőre inkább minden hétvégén haza utazik. Lehet, hogy ebben szerepet játszik barátja, aki még itthon tanul, és jövőre tervezi a Győri Egyetemet.

Kedves unokám izgalmas kérdése volt: Papa, te még értheted. Hallottam egy fogalmat. Azt mondták elavult. Mit jelent a "familiáris debilitás".

Először majdnem komolyan vettem a dolgot és éppen magyarázatba kezdtem volna, mikor egy kis tréfa jutott eszembe:

Kicsii csillagom! Mikor nagyanyád ifjú volt, felvették az ELTE Orosz-német bölcsész szakára, ahova pokoli nehéz volt bejutni, de a nagyapád, azaz az én kedvemért felhagyott a bölcsész karral és inkább beíratkozott a Bárczi Gusztáv Gyp. Tanárképző Főiskolára és elkezdett gyógypedagógusnak tanulni. Néhány évvel később én is otthagytam igazán menő autó-karosszéria lakatos szakmámat és én is elkezdtem járni a "Bárczira". Két jómódú és gazdag ember helyett két szegény, de boldog gyógypedagógus lett a családban. Néhány évtized múlva nagynénéd, a mi kisebbik leányunk, aki egyébként a keresztanyád is egy Miskolci pedagógia szakos középiskola után az akkor divatos és jól fizető mérlegképes könyvelői szakmát tanulta meg, és már éppen sikerült is egy elfogadható pályakezdő állást szerezni neki, mikor egyszer csak megszökött otthonról. A párom tudta, én nem, hogy visszament abba a faluba, ahol előzőleg laktunk, és beállt dolgozni gyermekfelügyelőnek egy gyógypedagógiai intézménybe. Mivel elsőre nem sikerült bekerülnie a GYP. főiskolára, egy kis tanítóképzős kanyar után, de csak gyógypedagógus lett. Annyira megszerette a tanulást, hogy még két év alatt egy újabb szakot is elvégzett ott. Mit ad Isten a férje is pedagógus lett, így bebetonozódtak, a szegény, de szorgalmas tanerők táborába. A pénzüggyel pénz járt volna a gyógypedagógiával boldogság, és Ő az utóbbit választotta.

A Te édesanyád szerencsésen megúszta a kórt, bár a közszférát és a szegénységet Ő sem kerülte el. Most Te egy kiemelkedő középiskolával és 417 pontos felvételi eredménnyel megint a gyógypedagógiát választottad. Immár a harmadik generáció leszel a családban.

Ez mind semmi, de a legidősebb unokatestvéred nagynénéd után szintén azt hangoztatja, hogy azért ment középiskolába és azért próbál jól tanulni, mert Ő is gyógypedagógus szeretne lenni.

Drága kisunokám, hát körülbelül ez a "familiáris debilitás"!

Döbbenten nézett rám. Tényleg ez?  Elnevettem magam és elmondtam, hogy konkrétan a fogalom nem ezt jelenti igazán, de van benne valami.

Persze ezután megadtam a normális választ is és jót nevettünk.

Lehet, hogy Ő sem a gazdagságot és a sikereket választotta, de talán Ő is boldog lesz mint mi voltunk, mert nincs is szebb hivatás, mint a gyógypedagógusé. Mi már lassan három nemzedék óta ezt gyakoroljuk.

A legérdekesebb az egészben, hogy bár haragudnom kellene, és tiltanom ettől a szakmától, de én nagyon büszke vagyok a kisunokámra!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.