Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy régi emlékezés Tornanádaska 60 éves évfordulóján

Tornanádaska 60. visszaemlékezés

 

Régi irataim között kutatgatva találtam meg ezt a régebbi irományomat, amit a Tornanádaskai Gyógypedagógiai Intézmény 60 éves jubileumára írtam, és küldtem el, mert személyesen nem tudtam elmenni. Ez 2008-ban volt.

Több variációban fogalmaztam meg ezt a levelet annak idején, az egyik jött elő valahogy a gépemen. Természetesen nem szeretném megsérteni új fogadott hazámat, Vas megyét, és a Rumiakat sem. Ez egy alkalom és egy érzés volt, ami még most is bennem van, hiszen az első magasabb vezetői lehetőségem, az első igazán önálló és szabad hely volt ez a pici Abaúj- Tornai eldugott, határ menti település és intézménye. Egyetlen nyomtatásban megjelent versem is a Cserehátról szól. Innen tudtam visszakapaszkodni a soha meg nem bocsájtott felelőtlenségem miatt kezemből kicsúszó szakmát formálni akaró létbe. Vannak már nem aktuális dolgok a visszaemlékezésben, de én így rögzítem, ahogy akkor megírtam. Felteszem a honlapomra, mert saját emlékeim mellett van benne valami, amit nem tudok megfogalmazni. Remélem, aki olvassa, megérti…

 

 

Visszaemlékezés a Tornanádaskai évekre

a 60 éves jubileum alkalmával

 

 

         Tornanádaskára gondolva az érzelmi kötődések az elsődlegesek bennem a konkrét kézzelfogható emlékekkel, vagy az ott végzett munkával kapcsolatban. A „haza” az „otthon” fogalma, annak ellenére, hogy házvásárlásommal visszavonhatatlanul sokadik éve letelepedtem Vas megyében, még mindég inkább erre a Cserehát peremén lévő, Bódvaparti kis falura és környékére vonatkozik lelkemben. Persze arra, ahonnan elköltöztem, nem arra, amivé lett azóta.

         Már sokadik éve dolgoztam Borsod – Abaúj – Zemplén megyében, Giricsen és láttam el szaktanácsadói feladatot, de Tornanádaskára nem sikerült eljutnom. Budapesten a Damjanich utcai Gyakorló iskolában végzett munkám alatt Morvai Edit kolléganőmtől számtalan kis gyermekkori emléktörténetet hallottam erről a vidékről. Ez alapján nem volt, szubjektív előítéletektől mentes döntésem, mikor 1988. év elején, jelzést kaptam a Megyei Tanácstól, hogy támogatnák igazgatói pályázatomat Tornanádaskára.

         Első utam egyszerre volt csodálat és csalódás. Nagyon messze kellett utaznom, szinte ki kellett mennem a világból. Edelény után egy gyönyörű, hihetetlen természeti szépségű vidékre érkeztünk. A hegyek, inkább dombok, de lejtőik meredekebbek, az erdők valódi őserdők voltak, amik néhol szorosan közrefogták az egyre kanyargósabban kígyózó utat, máshol kiszélesedő völgyekben apró falvak, és az út mellett, hol közelebb lopakodva, hol távolabb csalinkázva ott folyt a Bódva.

         Komjátit elhagyva az Alsóhegy oldalán, mint egy sziklahasadékba épített vadmadár fészkét, megláttam azt a gyönyörű kastélyt, ami az elkövetkezendő tucatnyinál több évben életem legfontosabb színtere lett.

         A sikeres igazgatói pályázat után megkezdhettem életem új szakaszát. Régi ambícióm szerint vezetői feladatot kaptam, és hatalmas felelősséget is, aminek akkor még nem voltam igazán tudtában.

         A gyakorlatlan vezetőt gyakorlott segítők támogatták első botladozó lépéseinek megtételében. Ugyanakkor nem kevés olyan dolog is történt, aminek megoldása saját károm, gondom, kínlódásom izzadságából sikerült.

         Mint új vezető voltam olyan gyenge, hogy engedve az erős kívánságnak, megtartottam az intézmény négy évtizedes hagyományainak egy részét, de úgy gondolom, hogy voltam annyira erős is, hogy sikerült sajátos szemléletem jelentős részét átültetni az intézmény légkörébe.

         Nem volt könnyű dolgunk. A hamarosan bekövetkező „világváltozás” szelei már ott lengedeztek körülöttünk. Érvényes volt ez a szakmánkra, szakmai munkánkra is. A lelkesedés és a bizonytalanság egyszerre volt jelen bennem. Hirtelen nehéz lenne minden fontos pillanatot, változást, döntést felidéznem, de szerintem ennek a visszaemlékezésnek ez nem lehet a célja. A legfontosabb történések száraz kronológiája ott van az intézményi dokumentumokban, azt bármely kutató néhány napi munkával könnyedén felsorolhatja. Én próbálok az emlékeimre hagyatkozni, amik bizony kicsit megcsalhatnak, de szándékában tiszták, érzéseimben mélyen ott élnek.

         Emlékezetem szerint az első nagy lépéssor a speciális szakiskola létrehozása, legitimálása, működtetése volt. Homoki kollégáinkkal, kiemelten egykor volt Kókai István igazgató úrral, és munkatársaival együtt munkálkodtunk ezen. Az ekkor megkezdett munka több évig feladatot adott nekünk és jelentősen befolyásolta intézményünk sajátos profilját. A későbbi ifi otthon mögötti kert művelése, de még inkább a különleges állatsereglet a park aljában. Először a sertések, utána lassan a bárányok, a kecske, a hucul lovak, vagy a szamarak. Tudom, hogy ez nem egy új ötlet volt, hanem a régi hagyomány újraélesztése, de remélem a kidolgozott speciális szakiskolai programunk keretet adott az egészhez. Egy új iskolatípus a mi műhelyünkben született.

         Alig kétévnyi ténykedés után bekövetkezett a rendszerváltozás. Új kapcsolatok kiépítése, új szemlélet új világ. Ebben az időszakban nagy segítséget adott a Csereháti Településszövetséggel való együttműködés. Az új világ jele volt a református és a katolikus egyház megjelenése az intézményben. Az első „kihelyezett” református istentisztelet, vagy az első keresztelővel összekötött első áldozás és bérmálás a garázsok előtt a szabadban, Bosák Nándor akkori helynök, ma már püspök úrral, és református oldalon György-Horváth Lacival. (Majd behívattatás a megyére és majdnem fegyelmi.)

         Volt mit tenni a szakmában is, és én szerencsés voltam. Megkaptam a lehetőséget a „beleszólásra” az intézmény és magam nevében is. Az első ciklusban megyei oktatási bizottsági tagság. A rendszerváltó időszak, rendszerváltó országos szakmai tanácsadó testületében, még nem párttagként, de szakmai tanácsadóként tevékenykedni. Ezeket, a lehetőségeket is az intézménynek köszönhettem.

         Meg kell emlékeznem szakmai kapcsolatainkról is. Szinte nem volt olyan jelentősebb gyógypedagógiai intézmény, ahol ne jártunk volna. Az emelkedőkön néha nehezen cihálódó IKARUSZ buszunk az ország számos távoli sarkába elvitt bennünket, ahol ellestük a legjobb módszereket, és megpróbáltuk őket „hazavinni”.Persze, a látogatásoknak viszontlátogatások voltak a következményei, és azt mondhattuk, hogy nincs az országban olyan valamit magára adó gyógypedagógus, aki ne járt volna nálunk. Szakmánk akkor élő nagyjai is megtiszteltek bennünket. Hirtelen csak Göllesz Viktor, Gordosné Szabó Anna, Sziklai Béla és Páricska Katalin neve jut az eszembe. A vendégszobák és a toronyszoba hangulata, meg a hozzá kitalált legendárium a hosszú barna hajú szellemgrófnőről és a pipafüst szagú szellemjuhászról…

         Intézményünk hírnevét öregbítette, hogy az országban alkalmazott három jellegzetes olvasástanítás egyikének elindítói, és bázisiskolája voltunk, hozzákapcsolva egy komplex munkára épülő szakmai programot. Emlékszik még valaki erre?

         A kulturális tevékenységekben is szép sikereink voltak. Mozgásszínházunk különleges bemutatói, vagy azok a „ma élő költők” verseiből tartott szavalóversenyek, ahol jobb esetben három József Attila díjas költő is vendégünk volt, feledhetetlenek.

         Nem felejthetem el sport sikereinket sem. Mikor először utazott tanulónk Ciprusra kerékpározni, és utána a világsikerek. A para- és a speciális olimpiával meghódítottuk Amerikát, focistáinkkal Nápolyt.

         105-ről 140-re emelkedő tanulólétszámunk jelentős része, több mint 90 tanuló volt állami gondozott. Ezért is jó kapcsolatot tartottunk a megyei és a megyén kívüli gyermekvédelmi szakemberekkel. Tornanádaska legalább olyan ismert volt az ország gyermekvédelmi intézményei között, mint a gyógypedagógiában. Egy időre Tornanádaska lett a szakmában a „világ közepe” kis túlzással. Különlegesen szoros volt a kapcsolatunk a megyei GYIVI igazgatójával. Sokszor járt nálunk, neki köszönhettük az első igazán korszerű személyautónkat, kedves Volgánkat. Részt kértünk és kaptunk az új Gyermekvédelmi Törvény véleményezésében és végrehajtásában. Távozásom előtt sikerült megnyitnunk az első két olyan lakásotthont, ahol az állami gondozottak ideális körülmények között élhetnek ma is.

         Nem felejthetem ki emlékezésemből azt a két Holland embert Karelt és Tineckét, akik hosszú éveken át önzetlenül segítették munkánkat. Számos adományuk segítségével rendezhettük be újra a kastélyt, öltöztethettük fel tanulóinkat, fogadhattuk vendégeinket méltó körülmények között, Utazhattunk új mikrobusszal, vagy üdülhettünk a Rakacai tó partján. Az Ő segítségükkel jutottunk el többen és többször is Hollandiába. Nevük összekapcsolódott, összekapcsolódik Tornanádaskával.

         A szép időszakokat nehéz, súlyos pillanatok is tarkították. Intézményünk városoktól való távolsága, vagy a kastély szépsége, és értékesíthetősége többször hozta elő a fenntartóban a bezárás gondolatát. Egyszer már beterjesztett javaslat is volt ez a megyei közgyűlésen. Megtorpedózása a képviselők három napig tartó személyes megkeresésén, és Matusz Tamás Hidvégardói polgármester segítségén, no meg a dolgozók összefogásán múlott.

         Emlékezésem során szándékosan csak óvatosan említek neveket, hiszen nem lenne igazságos bárkit is kiemelni abból a közösségből, amely gyakran tudott belül fortyogni, de mindég képes volt vállvetve együtt dolgozni, ha kellett harcolni a közös érdekekért. Mégis meg kell említenem legszorosabb segítőimet, akik a teljes 13 tanév alatt mellettem voltak és nagyszerűen tudtunk együtt dolgozni. Gulyásné Ildikóra és Hajduné Klárikára gondolok. Velük együtt hosszabb, rövidebb ideig szoros munkakapcsolatban voltam pedagógusokkal, gyermekfelügyelőkkel, gazdasági és ügyviteli dolgozókkal gépkocsi vezetőkkel, karbantartókkal, konyhásokkal és takarítókkal. Közülük azért nem emelek ki senkit, mert ez a visszaemlékezés, akkor egy hosszú regénnyé változna, amit lehet, hogy egyszer érdemes lenne megírni, de ennek nem most van az ideje. A közösségi programokból a vidám bálok éppen úgy eszembe jutnak, mint a férfiprogramok a Szilas feletti szőlőhegyen.

         Emlékeim szerint egy csodálatos közösség, nagyszerű és tehetséges emberekkel: ez volt a Tornanádaskai dolgozó közösség.

         Magam vállaltam el annak idején családom ellenkező véleménye ellenére az intézmény vezetését és magam döntöttem úgy, érvényes megbízással a zsebemben, és talán a legsikeresebb pillanatokban, hogy abbahagyom itt a munkát. Be kell vallanom, még most sem tudom mi sarkallt erre a döntésre.

         Voltak érzések, amik azt sugallták, itt a csúcson kell abbahagyni. Voltak családi hatások is amik erre a döntésre sarkalltak.

         Persze éjjel álmaimban még megjelennek az ottani hegyek, az emberek, akik ott olyan fontosak voltak nekem, és nem szégyellték kimutatni, hogy én is az voltam Nekik. Eszembe jut a szakma azon ága, amit ott műveltünk, talán nem is rosszul, és amitől a változtatással szintén búcsúzni kellett.

         Ezt követően Rumkastélyért kellett, hogy dobogjon a szívem, és dobogott is igazán. Ott egy új területe várt a szakmának, ott is meg kellett teremteni a szakiskola azon a szakterületen működő formáját. Ott is voltak, vannak sikereim. Ott is épült új gyermekotthon, születtek szakmai sikerek, nem is kicsik. Ott is voltak nagyszerű kollégák, igazi munkatársak. Oda – ide köt a megvásárolt házikó, és a kijelölt hely is, ahol majd végső nyugalmat nyerek a helyi Cicellei temetőben.

         Most, hogy a Tornanádaskai intézmény ünnepli a 60-ik születésnapját, távolról egy ilyen zaklatott visszaemlékezés telik csak tőlem. Fáj, hogy nem vagyok ott az ünnepségen, és talán felolvassák ezt a levelet. A lelkem, a szívem jelentős szelete maradt ott.

         Ki tudja, mit hoz a jövő, és mikor érzem úgy, hogy itt is be kell fejeznem…

         De most a Nádaskaiak ünnepelnek. Kívánom Nekik, hogy legyen gondtalan az életük, sok szép évük legyen még és neveljenek emberré sok oda került gyereket, fiatalt. Halmozzanak fel minél több sikert, eredményt, és ha a szívükben van egy pici hely, azért ott őrizzenek meg engem, egykori igazgatójukat is szeretettel.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Donde Comprar Viagra Keldralay

(Keldralay, 2019.09.18 03:30)

Tindamax <a href=http://viaaorder.com>viagra</a> Propecia Dosage Hair Loss Proscar Finasteride Viagra Es Venta Libre